Nem akartunk szolni; gondoltuk majd megkeressuk kesobb, csak nem tunt el. A magyar marokkoi kovet nem igazan tudott segiteni, csak felhivta a kovetsegeket, es tajekoztatta oket az erkezesunkrol. Eloszor a mailira mentunk, ahol kozoltek, hogy jobb ha Gambiaban igenyeljuk, mert ott olcsobb, meg hat vegul is nem is kell atmenni rajta, ahhoz, hogy Gambiaba erjunk. Ugyhogy Gambiara hagytuk. A szenegali volt a kovetkezo, azt masnapra meg is kaptuk, harminc euro fejeben. sajnos a mauritanra mar nem maradt idonk, de hallottuk tobb embertol is, hogy a hataron olcsobban hozza lehet jutni. On verra, ahogy a francia mondja. -majd meglatjuk. Ekkor mar keso delutan volt. Ugy dontottuk, hogy elmondjuk Badrnak. Latszott rajt, hogy nagyon rosszul esett neki, mert hat vegulis megiscsak a csaladjaban gyanusitunk valakit, hogy lopott. Hazateresunk utan kiderult, hogy meg egy bicska es egy elem is hinyzik, ami abszolut bionyitek volt annak, hogy lopas tortent. Nagyon beragtunk es ugy dontottunk, hogy elmegyunk szallodaba aludni. Szegeny Badr nagyon ki volt keszulve, hogy el akarunk menni; es szinte rank akarta zarni az ajtot, hogy maradjunk meg egy ejszakat. Noway. A nagy csetepate kozben elokerult az mp3 lejatszo - meg jo, hogy el akartunk menni - majd az elem.
folyt kov...

Szoval itt vagyunk Rabatban, pontosabban Saleban, ami Rabat iker varosa. Badrnal egy nagyon kedves marokkoi fiunal es csaladjanal lakunk. Bar eloszorre nem volt valami bizalomgerjeszto, mivel a belvarostol vagy fel orara lakik taxival. Es persze este ertunk ide, ugyhogy a kornyek is teljesen kihalt volt, csak a grillsutok almos fustje torte meg a paras levegot. Nos a haz, amiben lakunk, nagyon erdekes igazi tradicionalis marokkoi haz. Nincs furdoszoba es nincs wc, vagyis csak egy pottyantos. Privatszfera, mint olyan itt sem letezik, nemcsak Fekete Afrikaban. Ugyanis kilencen laknak harom szobaban. Egy anyuka, akit az Abi csak Oreg nenenek hiv, meg a nyolc testver. Mi az Anyukaval alszunk egy szobaban... Nagyon kedves, de egy kukkot nem ertunk abbol, amit mond, mert folyekonyan beszel hozzank arabul... Este rogton teaval es a helyi kenyer specialitassal kinaltak, de mar annyira tele voltunk, hogy csak egy szelet nutellas kenyeret tudtunk magunkba tuszkolni. Meg az nap este atmentunk Badr legjobb baratjahoz Hishemhez, a kavezojaba es ott sisaztunk , vizipipa, mama ne aggodj csak almas dohanyt szivanak, es egy jot tancoltunk meg beszelgettunk a ket sraccal.

Masnap reggel otkor volt ebreszto, ugyanis vagy huszor fel le kapcsoltak a villanyt a szobaban a munkaba indulo testverek, jottek; mentek beszelgettek, az ejszkai alvasunk slussz poenja, hogy az agyunk lefele lejtett, ugy kellett falhoz lapulnunk, hogy le ne guruljunk... A delelotti program Hishemmel es Badrral varosnezes, medinak tomkelege, hatalmas muszlim temeto es tereszetesen a plage -strand- Olyan jo meleg volt, hogy az Abival meg uszni is bementunk, oriasi hullamok vagtak a tengerfenekehez... Delutan tovabbi medina latogatas. Este egy nagyon vicces bilard szalonba vittek, aho ismet sisatunk, majd kiderult, hogy a tulaj veletlenul Badr egyik baratja, akinek 600as mercedese van. A meno kocsijaval kivitte a pornepet, az az minket a folyopartra felcsavarta a technot es ott tancoltunk. Az volt csak a baj, hogy az egesz szituacio olyan mesterkelt volt... A tegnap ejszaka hasonlo korulmenyek kozott telt, mint az elso.

Reggel nagyon kinos dolgot vettunk eszre. Mivel a kovetsegekre indultunk, hogy megszerezzuk a vizumokat Maliba, Mauritaniaba es Szenegalba, ezert nyilvanvaloan a vizumdij penzet is magunkkal akartuk volna vinni... Akartuk volna, ha nem hianyozna. De nem csak a penz, hanem egy mp3 lejatso is;
folyt kov....

Szoval itt vagyunk Rabatban, pontosabban Saleban, ami Rabat iker varosa. Badrnal egy nagyon kedves marokkoi fiunal es csaladjanal lakunk. Bar eloszorre nem volt valami bizalomgerjeszto, mivel a belvarostol vagy fel orara lakik taxival. Es persze este ertunk ide, ugyhogy a kornyek is teljesen kihalt volt, csak a grillsutok almos fustje torte meg a paras levegot. Nos a haz, amiben lakunk, nagyon erdekes igazi tradicionalis marokkoi haz. Nincs furdoszoba es nincs wc, vagyis csak egy pottyantos. Privatszfera, mint olyan itt sem letezik, nemcsak Fekete Afrikaban. Ugyanis kilencen laknak harom szobaban. Egy anyuka, akit az Abi csak Oreg nenenek hiv, meg a nyolc testver. Mi az Anyukaval alszunk egy szobaban... Nagyon kedves, de egy kukkot nem ertunk abbol, amit mond, mert folyekonyan beszel hozzank arabul... Este rogton teaval es a helyi kenyer specialitassal kinaltak, de mar annyira tele voltunk, hogy csak egy szelet nutellas kenyeret tudtunk magunkba tuszkolni. Meg az nap este atmentunk Badr legjobb baratjahoz Hishemhez, a kavezojaba es ott sisaztunk , vizipipa, mama ne aggodj csak almas dohanyt szivanak, es egy jot tancoltunk meg beszelgettunk a ket sraccal.

Masnap reggel otkor volt ebreszto, ugyanis vagy huszor fel le kapcsoltak a villanyt a szobaban a munkaba indulo testverek, jottek; mentek beszelgettek, az ejszkai alvasunk slussz poenja, hogy az agyunk lefele lejtett, ugy kellett falhoz lapulnunk, hogy le ne guruljunk... A delelotti program Hishemmel es Badrral varosnezes, medinak tomkelege, hatalmas muszlim temeto es tereszetesen a plage -strand- Olyan jo meleg volt, hogy az Abival meg uszni is bementunk, oriasi hullamok vagtak a tengerfenekehez... Delutan tovabbi medina latogatas. Este egy nagyon vicces bilard szalonba vittek, aho ismet sisatunk, majd kiderult, hogy a tulaj veletlenul Badr egyik baratja, akinek 600as mercedese van. A meno kocsijaval kivitte a pornepet, az az minket a folyopartra felcsavarta a technot es ott tancoltunk. Az volt csak a baj, hogy az egesz szituacio olyan mesterkelt volt... A tegnap ejszaka hasonlo korulmenyek kozott telt, mint az elso.

Reggel nagyon kinos dolgot vettunk eszre. Mivel a kovetsegekre indultunk, hogy megszerezzuk a vizumokat Maliba, Mauritaniaba es Szenegalba, ezert nyilvanvaloan a vizumdij penzet is magunkkal akartuk volna vinni... Akartuk volna, ha nem hianyozna. De nem csak a penz, hanem egy mp3 lejatszo, elemek, es meg ki tudja mi minden. Mindenhol kerestuk, de sem az mp" sem a penzt nem talaltuk. Ugy dontottunk, hogy nel szolunk, mert hat nagyon kinos az egesz szituacio; tenyleg olyan kedves Badr is meg a csaladja is. Bar nem volt valami jo kedvunk, ezt o is erzekelte. Eloszor a magyar konzulhoz mentunk, aki persze nem tudott segiteni semmit, majd at a maliira. Ott kozoltek, hogy dilisek vagyunk, ha itt akarjuk megvenni, miert nem vesszuk Gambiaba, ott sokkal olcsobb.
holnap folyt kov...

most ertunk ide Rabatba. Nagyon jo kis fuvarunk volt. Annyira jo az Abival stopploni; Egy perc sem kell hogy felvegyenek...Holnap jelentkezem
Casa, mert a helyiek csak igy hivjak, csodas volt. Hihetetlenul hangulatos varos tele elettel.

Szoval tegnap meg el Jadidaba, amugy rosszul irtam mert nel el jamina, na mindeg, akartunk menni, de vegul Casablancaba erkeztunk, mert rossz uton stoppololtunk, de mindegy. Egy rendes pasi vett fel, berber, aki meg sorozott is, pedig hat ezt Ramadam elott igazan csunya dolognak szamit...vegul elvitte gy campinghez. Persza sporolni akartunk ezert gondoltuk inkabb a parton alszunk setaltunk vagw ot kmt a zsakjainkkal: meg a partra is lementunk; de olyan hideg volt? hogy vegul visszamentunk a campingbe.
Ma meg strandoltunk meg most este bejottunk varostnezni; Nagyon gazdagok itt az emberek, olyan villanegydeekben setaltunk, ami mogott a Rozsadomb elbujhat...
Valoszinuleg holnap este atstopplunk Rabatba? vagy holnaputan...
Irjatok puszi mindenkinek

Salut le monde

On vais partir cet apres midi a El Jamina. Cet une petite ville pas loin de Casablanca. On etais dise que la plage est magnifique est la bas. On verrais. On vais faire l autostop. J esperais que ca vais marcher...

Ma delutan indulunk tovabb El Jaminaba. Kb 80kmre van Casatol. Egy kis strandolasra vagyunk. Megprobalunk stoppolni es satrazni fogunk elvileg van ott egy camping. Utana meg irany Casa meg Rabat, ott mlar van is szallasunk Hospitalityclubnal. Jaj olyan jo itt. Mindenki olyan kedves olyan bekes. A sokuk -market- falain belul egyszeruen megallt az ido es mi csak forgatjuk a fejunket, hogy hova is csoppentunk. Es az Abi is olyan cuki.

nyami nyami.... tagil

c est que j ai apprener de mon almour; commo il faut manger a la main
تث ف ضهكث ض مض بخمهث؟؟؟

Yuhu Marrakechben vagyunk

Tegnap délután értünk Londonba vagy egy óra késessel. A csomagjaink valami hihetetlenül nehezek voltak, 29 és 30kg. Amikor egymásra adtuk a hátizsákunkat, majd bepisiltünk a nevetéstől, meg a súlytól, hogy evvel kell végigmennünk Afrikán. Szinte kizárt dolog. Végül szép lassan, de megtaláltuk a vonatot, ami átvitt a Lutonról a Gatwick repülőtérre. Ott sikerült beadni a zsákjainkat a csomagmegőrzőbe és irány London. Elsétáltunk a Buckhingem Palaceig majd fel a Regent Streeten, át a Trafalgar Squaren. Jó volt nézni a munkából hazatérő angolokat, ahogy megtelítik a kocsmákat, vagy éppen leheverednek a parkokban, barátaikkal és csak élvezik az őszi napfényt, ahogy azt mi is tettük. Lassan sötétedett és elhatároztuk, elmegyünk Camden Townba. Régebben, ami ebben az esetben öt évet jelent, mert akkor volt az Abi is meg én is utoljára Londonban, a Camden Town volt a fiatalok, hippik városrésze, ahol mindig történt valami. Ellenben ez alkalommal, semmit sem találtunk, a mókás házak és tetováló stúdiók továbbra is megmaradtak, de az emberek eltűntek. Úgy tűnt mintha a rendőrség teljesen kipucolta volna ezt a városrészt, szinte minden kongott az ürességtől. Így jártunk Camden Townnal, ezért tényleg nem érte meg a Trafalgar Squerről felgyalogolni azt a 7 és fél kmt… Visszafelé felpattantunk egy emeletes buszra, és úgy értünk a Victoriára, ahonnan éjfélre már a Gatwicken voltunk és egészen ötig aludtunk két padon…

We have arrived yesterday evening to London. Our bags were really heavy, 29 and 30kg. There is no way that we could cross the whole continent with these heavy bags… Finally we found the trains which took us from the Luton to the Gatwick airport. We deposed our bags there and let’s go London. We walked to the Buckingham Palace than up to the Regent Street until the Trafalgar Square. It was fun to watch the British, who were returning from their work, how they enjoy their afternoon. The pubs got full, there were people how were sitting on the street in suit with a mug of good English draft beer in their hands. How weren’t in the pubs they sat in the parks and were enjoying the last sunshine of the autumn. We acted the same way. It got to dark and we decided with Abi to visit Camden Town. Earlier, like five years ago, that was the last time when we last visited London, Camden Town was the alternative part of the city stuffed with young people and hippies and there was always something going on. But this time we found nothing. The funny houses and the tattoo salons rest but without people, it was totally empty. We had the feeling that the police cleaned up. So we were quite disappointed about Camden Town but never mind. We shouldn’t have walked almost eight kilometer for it… On the way back we took the famous red bus till the Victoria square and we have arrived at midnight to the Gatwick where we could sleep till five o’clock on two benches…

Mind a ketten azt álmodtuk, hogy lekéssük a gépet, így végül elsőként beálltunk a beszálló sorba, de mégis utolsóként jutottunk fel a gépre. Majdnem száz fontot kellett fizetnünk a túlsúlyokért, hiába könyörögtünk és mutattuk a gambiai konzultól kapott papírjainkat, hogy mi egy évre megyünk, és ez csak technikai felszerelés, amit szállítunk, - nem hatotta meg őket. Mit volt mit tenni, muszáj volt befizetni. Elhatároztuk, hogy soha többet nem megyünk Londonon keresztül, és nem ajánljuk senkinek, hacsak nem akar otthagyni egy nap alatt nyolcvan ezer forintot, mint ahogy mi tettük.
Délbe értünk Marrakechbe, az egész repülőtéren nem volt villany… Egy Hospitality clubos fiúnál, Aziznál, lakunk, aki olyan kedves volt, hogy még a repülőtérre is kijött elénk.
Marrakech csodálatos. Elég sok arab városban megfordultam már, de Marrakechel egyik sem vetélkedhet. Szinte tiszta, minden rendbe van hozva, az itt élők hihetetlenül kedvesek, nem arrogánsak, vagy erőszakosak, nem lopnak, mindig mosolyognak és tréfálkoznak, az első impressziónk abszolút pozitív. A város minden épülete vörös, televan pálma ligetekkel, és rózsa lugasokkal, a város szíve a Jemma El Fna téren mindig hömpölyögnek az emberek, de az élet délután hat és éjfél között a legaktívabb. Ekkor nyit ki az összes bolt a sokukban, a Tér mögött, ami egy kész labirintus és persze nekünk sikerült is elvesznünk. Az árusok rengeteg szép helyi dolgot árulnak: bőrtáskákat, díszes papucsokat, fűszereket, lampionokat, szóval minden van, ami egy arab piachoz kell. Illetve A Tér, mert a helyiek csak így beszélnek róla, megtelik mutatványosokkal: kígyóbűvölőkkel, henna festőkkel, dobosokkal és táncosokkal, akik a gnawa zenére ropják sejtelmes táncukat. Felállítják az étkező „sátrakat”, ahol friss grillhúsokat, marokkói salátát, sült padlizsánt és rengeteg más helyi finomságot lehet kapni. Mi is beültünk a 96-os számú Hichem büfébe, csak, hogy ragaszkodjunk a névhez…

We both had a dream that we are missing the plane so we were the first who stood in the check in line but actually the last who got on the plane. We had to pay almost hundred ponds for the overweight, we were begging the lady at the check in desk that we are living for a year to Africa and this is only the technical supply what we need for our research, we were even showing the paper what we received from the Gambian consul, nothing helped. We had to pay. We decided never transfer again in London. It is just too expensive and to much stress at the airport. We could bring nothing on board not even a lipstick or a bottle of water. We started to understand the terrorists…
We have arrived at noon to Marrakech. There was no light at the whole airport… We stay at Aziz he is a member of the Hospitality Club. He was so nice that he came for us to the airport. Marrakech is just amazing. I have been in some Arabic city but really I have never seen wonderful city like Marrakech. The streets are almost clean, the buildings are renovated, and the people are very kind they are not arrogant or aggressive at all, they are making jokes all the time. So the first impression was absolutely positive. The city is full with parks palm trees and roses. The hard of the city is the Jemma El Fna square. Its stuffed all the time with millions of people. But the most active time is between 18o’clock and midnight. At that time all the shops opens at the sokuk which can be found behind the square. It is a big labyrinth, of course we got lost… The shopkeepers sell a lot of very nice stuff and artisans. There is everything here what is needed for an Arabic market: leather stuff, shoos, jewelries, spices, lampions. The Square, as you can here from the locals, getting packed at the evening with showmen, snake magicians – you know what I mean, I don’t have English dictionary with me -J, henna painters, drummers and dancers, who are dancing for the rhythm of the gnawa. The dining tents got built up at the evening where you can buy fresh grill meat, Moroccan salad (it’s just like the Tunisian (c’est comme le salad Tunisien mon cherieJ)), grilled aubergin and a lot of tasty local specialties. We took a place as well in the 96th buffet which was called Hichem… just to stick to the good brandJ… (Nous avons pris une place á la buffet 96, le nom du buffet était Hichem just c’est porqoui on a mange la-bás…)

Mar csak egy nap es indulunk....

O az en draga Abi baratnom, akivel az elkovetkezo honapokban megosztom az eletemet

hello kedveseim,

hat vegre itthon Parizsbol, de sajnos nem sokaig mindossze jovo hetfoig 11ikéig, es utana irany Afrika az en draga baratnommel az Abival.
Mint tudjatok, tavaly már voltunk hat hetet és meg osszel eldöntöttuk, hogy megprobalunk visszamenni a kovetkezo evben. Persze kozben rengeteg dolog tortent, sikerult peldaul befejeznem a filozofia szakot, meg hat ott volt Parizs is ami hihetetlen hatassal volt ram minden teren. Szuper lakotarsaim voltak, rengeteg elmeny es utazas csupa csupa jo. Ott volt a hirneves Sorbonne is, meg a szuvenir boltos melom Parizs egyik legpuccosabb negyedeben a Saint German de Praisban. A szerelem is szembejott és a vilag legromantikusabb dolga volt csokolozni a Pont des Arton zuhogo esoben... Nagyon szeretem Parizst es azt hiszem, szivesen elnek ott, bar nem konnyu az elet. De vegulis koszonhetoen a szuvenirboltnak es a rengeteg melonak osszegyult valamennyi penz.
A sors fintora, hogy az Abi is pont szuvenirboltban kereste az Afrikara valot, persze o elobb kezdete, mint en, ugyhogy vegulis en koppintottam ot, de lenyeg, hogy most megvan a suska es irany Afrika.

A tervek szerint eloszor 11-en Londonba repulunk, ott egy hatalmasat bulizunk utoljara Europaban, majd masnap reggel irany Marokko. Egeszen Marrakechig azaz Marokko kozepeig megyunk repulovel. Viszont onnantol fogva minden utazasunkat szarazfoldon tervezzuk, tehat taxival, stoppal, busszal vagy esetleg tevével... Szeretnénk leérni a Ramadam végéig azaz okt. 24ig Gambiaba, Dramanba a faluba, mivel a falu eljesen muzulman, ezert nekik ekkor lesz a legnagyobb unnepuk. Tehat ez azt jelenti, hogy majdnem masfel honapunk van arra, hogy keresztulszeljuk Marokkot, megnezzuk a menekulttabor varosokat Nyugat-Szaharában es a Polisszarioval lepaktáljunk, majd a sziklarajzokat Mauritániában, es gyonyoru negy es fel meter hosszu anyagokat vegyunk a piacon, majd lejussunk Szenegalba, amit remelunk, hogy a lazadok nem vernek addigra teljesen szet (ugyanis délen a kormany haborut inditott a lazadok ellen... no comment) és utana mar el is ertunk a smily cost-ot Gambiát. Ok a falu meg vagy 370kmre van a fovarostol Banjultol, de azt hiszem a Szahara atszelese utan ez mar nem fog gondot okozni.

Szándékunk szerint négy honapot fogunk eltolteni a faluban...