Tegnap délután értünk Londonba vagy egy óra késessel. A csomagjaink valami hihetetlenül nehezek voltak, 29 és 30kg. Amikor egymásra adtuk a hátizsákunkat, majd bepisiltünk a nevetéstől, meg a súlytól, hogy evvel kell végigmennünk Afrikán. Szinte kizárt dolog. Végül szép lassan, de megtaláltuk a vonatot, ami átvitt a Lutonról a Gatwick repülőtérre. Ott sikerült beadni a zsákjainkat a csomagmegőrzőbe és irány London. Elsétáltunk a Buckhingem Palaceig majd fel a Regent Streeten, át a Trafalgar Squaren. Jó volt nézni a munkából hazatérő angolokat, ahogy megtelítik a kocsmákat, vagy éppen leheverednek a parkokban, barátaikkal és csak élvezik az őszi napfényt, ahogy azt mi is tettük. Lassan sötétedett és elhatároztuk, elmegyünk Camden Townba. Régebben, ami ebben az esetben öt évet jelent, mert akkor volt az Abi is meg én is utoljára Londonban, a Camden Town volt a fiatalok, hippik városrésze, ahol mindig történt valami. Ellenben ez alkalommal, semmit sem találtunk, a mókás házak és tetováló stúdiók továbbra is megmaradtak, de az emberek eltűntek. Úgy tűnt mintha a rendőrség teljesen kipucolta volna ezt a városrészt, szinte minden kongott az ürességtől. Így jártunk Camden Townnal, ezért tényleg nem érte meg a Trafalgar Squerről felgyalogolni azt a 7 és fél kmt… Visszafelé felpattantunk egy emeletes buszra, és úgy értünk a Victoriára, ahonnan éjfélre már a Gatwicken voltunk és egészen ötig aludtunk két padon…

We have arrived yesterday evening to London. Our bags were really heavy, 29 and 30kg. There is no way that we could cross the whole continent with these heavy bags… Finally we found the trains which took us from the Luton to the Gatwick airport. We deposed our bags there and let’s go London. We walked to the Buckingham Palace than up to the Regent Street until the Trafalgar Square. It was fun to watch the British, who were returning from their work, how they enjoy their afternoon. The pubs got full, there were people how were sitting on the street in suit with a mug of good English draft beer in their hands. How weren’t in the pubs they sat in the parks and were enjoying the last sunshine of the autumn. We acted the same way. It got to dark and we decided with Abi to visit Camden Town. Earlier, like five years ago, that was the last time when we last visited London, Camden Town was the alternative part of the city stuffed with young people and hippies and there was always something going on. But this time we found nothing. The funny houses and the tattoo salons rest but without people, it was totally empty. We had the feeling that the police cleaned up. So we were quite disappointed about Camden Town but never mind. We shouldn’t have walked almost eight kilometer for it… On the way back we took the famous red bus till the Victoria square and we have arrived at midnight to the Gatwick where we could sleep till five o’clock on two benches…

Mind a ketten azt álmodtuk, hogy lekéssük a gépet, így végül elsőként beálltunk a beszálló sorba, de mégis utolsóként jutottunk fel a gépre. Majdnem száz fontot kellett fizetnünk a túlsúlyokért, hiába könyörögtünk és mutattuk a gambiai konzultól kapott papírjainkat, hogy mi egy évre megyünk, és ez csak technikai felszerelés, amit szállítunk, - nem hatotta meg őket. Mit volt mit tenni, muszáj volt befizetni. Elhatároztuk, hogy soha többet nem megyünk Londonon keresztül, és nem ajánljuk senkinek, hacsak nem akar otthagyni egy nap alatt nyolcvan ezer forintot, mint ahogy mi tettük.
Délbe értünk Marrakechbe, az egész repülőtéren nem volt villany… Egy Hospitality clubos fiúnál, Aziznál, lakunk, aki olyan kedves volt, hogy még a repülőtérre is kijött elénk.
Marrakech csodálatos. Elég sok arab városban megfordultam már, de Marrakechel egyik sem vetélkedhet. Szinte tiszta, minden rendbe van hozva, az itt élők hihetetlenül kedvesek, nem arrogánsak, vagy erőszakosak, nem lopnak, mindig mosolyognak és tréfálkoznak, az első impressziónk abszolút pozitív. A város minden épülete vörös, televan pálma ligetekkel, és rózsa lugasokkal, a város szíve a Jemma El Fna téren mindig hömpölyögnek az emberek, de az élet délután hat és éjfél között a legaktívabb. Ekkor nyit ki az összes bolt a sokukban, a Tér mögött, ami egy kész labirintus és persze nekünk sikerült is elvesznünk. Az árusok rengeteg szép helyi dolgot árulnak: bőrtáskákat, díszes papucsokat, fűszereket, lampionokat, szóval minden van, ami egy arab piachoz kell. Illetve A Tér, mert a helyiek csak így beszélnek róla, megtelik mutatványosokkal: kígyóbűvölőkkel, henna festőkkel, dobosokkal és táncosokkal, akik a gnawa zenére ropják sejtelmes táncukat. Felállítják az étkező „sátrakat”, ahol friss grillhúsokat, marokkói salátát, sült padlizsánt és rengeteg más helyi finomságot lehet kapni. Mi is beültünk a 96-os számú Hichem büfébe, csak, hogy ragaszkodjunk a névhez…

We both had a dream that we are missing the plane so we were the first who stood in the check in line but actually the last who got on the plane. We had to pay almost hundred ponds for the overweight, we were begging the lady at the check in desk that we are living for a year to Africa and this is only the technical supply what we need for our research, we were even showing the paper what we received from the Gambian consul, nothing helped. We had to pay. We decided never transfer again in London. It is just too expensive and to much stress at the airport. We could bring nothing on board not even a lipstick or a bottle of water. We started to understand the terrorists…
We have arrived at noon to Marrakech. There was no light at the whole airport… We stay at Aziz he is a member of the Hospitality Club. He was so nice that he came for us to the airport. Marrakech is just amazing. I have been in some Arabic city but really I have never seen wonderful city like Marrakech. The streets are almost clean, the buildings are renovated, and the people are very kind they are not arrogant or aggressive at all, they are making jokes all the time. So the first impression was absolutely positive. The city is full with parks palm trees and roses. The hard of the city is the Jemma El Fna square. Its stuffed all the time with millions of people. But the most active time is between 18o’clock and midnight. At that time all the shops opens at the sokuk which can be found behind the square. It is a big labyrinth, of course we got lost… The shopkeepers sell a lot of very nice stuff and artisans. There is everything here what is needed for an Arabic market: leather stuff, shoos, jewelries, spices, lampions. The Square, as you can here from the locals, getting packed at the evening with showmen, snake magicians – you know what I mean, I don’t have English dictionary with me -J, henna painters, drummers and dancers, who are dancing for the rhythm of the gnawa. The dining tents got built up at the evening where you can buy fresh grill meat, Moroccan salad (it’s just like the Tunisian (c’est comme le salad Tunisien mon cherieJ)), grilled aubergin and a lot of tasty local specialties. We took a place as well in the 96th buffet which was called Hichem… just to stick to the good brandJ… (Nous avons pris une place á la buffet 96, le nom du buffet était Hichem just c’est porqoui on a mange la-bás…)